nincs tartás, mi ad erőt?

mi ad erőt, ha elveszettnek érzem magam?

 

azért bolyongok eltévedve, azért sírok, azért félek, azért rettegek, azért őrülök meg, mert elvesztettem valamit, vagy nem találok valamit, vagy nem tudom elképzelni, nem tudom beiktatni magamba. van egy hatalmas lyuk, egy hatalmas üreg, egy hiány. porrá omlik össze minden betontégla amiből építeném magamat. semmi sem vagyok. csak törmelék, romhalmaz és félelem, káosz, rettegés.

az mozdítana ki ebből az állaptból, aminek a hiánya miatt itt vagyok. hát nem óriási paradoxon ez?

de talán szerencsére nem ennyire egyszerű.

mi ad erőt? mi ad támaszt?

még egy gondolat is elég volna.

de mindent illúziónak érzek, minden pillanatok alatt kifolyik a kezeim közül.