minden nap amikor felebredek, az az első gondolatom, hogy most megint valami nagyon rossz dolgot teszek, rossz, szánalmas es bűnös vagyok.

ezt ereztem a kollegiumban, ezt ereztem az alberletben, es ezt ereztem otthon.

szeretnek egy úgy nap úgy felebredni, hogy meg nem kellett volna felkellnem. de akárhanyszor kelek fel, mindig azt erzem, hogy már keső. nincs ertelme barmit is tennem, mert ha a legelejerol indulok, mar az is a vege. en mindenhonnan úgy indolok el, hogy mar keso. be vagyok zarva, összeszorítanak a falak, nem kapok levegőt. nincs hatalmam az eletem felett. nincs hatalmam barmit is tenni. csak egy aldozat vagyok.

valami valahol valamikor nagyon elromlott bennem. ezt nem lehet látni. csak a tüneteit lehet látni. es mindeki azt hiszi hogyha a tüneteket megszüntetjük, akkor minden helyreáll. nem. en igazan rosszul akarok lenni. inkabb szenvedjek nagyon, mint boldogsagot szinleljek es probaljam helyrerakni az eletemet, úgy hogy nem ertettem meg az okokoat, es ugyanazt erzem legbelül.

miert? mi vezetett idaig? regenyeket tudnek írni arról, amit erzek. akármit is teszek csak az eddigi eletemet masolom at egy masik kiadasba. mindig ugyanaz es ugyanaz törtenik.

ugyanaz tortenik itthon, ugyanaz törtenik az alberletben, es ugyanaz tortenik a kollegiumban. de mar nagyon kezd szetesni, mert kezdem felismerni, hogy mi törtenik. ha egy rossz helyzet sokáig kitart, vagy egy egesz eletet bearnyekol, arról csak az tehet hogy útközben voltak olyan ,,fájdalomcsillapítóink" melyek segítettek elviselni, melyek könnyebbe tettek. minden ilyet eldobni nehez, es minden hazugságtól ami könnyebbe teszi az eletet maróan fájdalmas megszabadulni. de találkoznunk kell minden fájdalommal, hogy megilyedhessünk tőle. hogy felhessunk tőle. hogy lássuk. letezik. es mindennek, mindennek van oka. ha ezt nem sikerül megelnem, ugy erzem orokke egy titokzatos folytogató erő aldozata leszek.

 

tudni szeretnem, hogy en nem vagyok a jó, vagy ők nem a jók. ha tudnám, hogy rosszul gondolkodok, megváltoznek. de nem vagyok benne biztos. azt hiszem már minenre kepes volnek, hogy egy kicsit jobban erezzem magam. valószínüleg, nem a világ tehet arról, amilyennek látom.