tisztán http://zoknisfiok.blogger.hu amint elvész titokzatossága, megszűnik létezni. hu betepni. http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/04/12/betepni kepzeld el, hogy ülsz teljesen nyugodt hetköznapi állapotban a gep előtt, es egyszer csak mint a villámcsapás hirtelen átváltasz egy olyan tudatállapotba mint a legdurvább herbál betepes. es nem eltúlozva írom ezt. konkretan hirtelen egyszer csak mintha egy rohadt erős herbálcigit elszívtam volna, úgy kezdtem el erzekelni a világot. felállsz, es ahogy haladsz a konyhába vízert, annyira elhatalmasodik, hogy úgy erzed hogy nem vagy a tested es a világ nem valóságos, az ájulás határára kerülsz. ugyanolyan gondolatok pörögnek benned mint a herbál betepesek közben. full ugyanaz.

aki herbálozott már az tudja miről beszelek, rohadtul be tud parázni az ember abban a tudatállapotban.
es nekem ez a parázós resze előjött csak úgy spontán, es melle úgy remegtem mint egy parkinsonkóros.

]]>
Thu, 12 Apr 2018 00:59:03 +0200 183326_23514
illusion http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/04/02/illusion elgondolkodsz, hogy tulajdonkeppen most mid van ebben a pillanatban?

elgondolkodsz, es rájössz, hogy az illúzióidon kívül semmi.

s rájössz, hogy valójában soha nincs semmi másunk.

]]>
Mon, 02 Apr 2018 19:34:13 +0200 183326_23161
http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/02/08/20790 kivel akarok beszelni?

senkivel.

senkinek se veszem fel a telefont.

nincs szüksegem mar erre. minek feleljek meg? belefaradtam.

úgy sírnek. de nem lehet sírni. így a könnyeket visszafolytom. mint mindent.

be vagyok zarva az örökkevaló szenvedesbe.

legyen vege, legyen vege. könyörgöm...

el akarok tűnni. el akarok menni. NAGYON MESSZE.

 

]]>
Thu, 08 Feb 2018 17:45:51 +0100 183326_20790
mely fásultság http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/02/05/mely-fasultsag minden nap amikor felebredek, az az első gondolatom, hogy most megint valami nagyon rossz dolgot teszek, rossz, szánalmas es bűnös vagyok.

ezt ereztem a kollegiumban, ezt ereztem az alberletben, es ezt ereztem otthon.

szeretnek egy úgy nap úgy felebredni, hogy meg nem kellett volna felkellnem. de akárhanyszor kelek fel, mindig azt erzem, hogy már keső. nincs ertelme barmit is tennem, mert ha a legelejerol indulok, mar az is a vege. en mindenhonnan úgy indolok el, hogy mar keso. be vagyok zarva, összeszorítanak a falak, nem kapok levegőt. nincs hatalmam az eletem felett. nincs hatalmam barmit is tenni. csak egy aldozat vagyok.

valami valahol valamikor nagyon elromlott bennem. ezt nem lehet látni. csak a tüneteit lehet látni. es mindeki azt hiszi hogyha a tüneteket megszüntetjük, akkor minden helyreáll. nem. en igazan rosszul akarok lenni. inkabb szenvedjek nagyon, mint boldogsagot szinleljek es probaljam helyrerakni az eletemet, úgy hogy nem ertettem meg az okokoat, es ugyanazt erzem legbelül.

miert? mi vezetett idaig? regenyeket tudnek írni arról, amit erzek. akármit is teszek csak az eddigi eletemet masolom at egy masik kiadasba. mindig ugyanaz es ugyanaz törtenik.

ugyanaz tortenik itthon, ugyanaz törtenik az alberletben, es ugyanaz tortenik a kollegiumban. de mar nagyon kezd szetesni, mert kezdem felismerni, hogy mi törtenik. ha egy rossz helyzet sokáig kitart, vagy egy egesz eletet bearnyekol, arról csak az tehet hogy útközben voltak olyan ,,fájdalomcsillapítóink" melyek segítettek elviselni, melyek könnyebbe tettek. minden ilyet eldobni nehez, es minden hazugságtól ami könnyebbe teszi az eletet maróan fájdalmas megszabadulni. de találkoznunk kell minden fájdalommal, hogy megilyedhessünk tőle. hogy felhessunk tőle. hogy lássuk. letezik. es mindennek, mindennek van oka. ha ezt nem sikerül megelnem, ugy erzem orokke egy titokzatos folytogató erő aldozata leszek.

 

tudni szeretnem, hogy en nem vagyok a jó, vagy ők nem a jók. ha tudnám, hogy rosszul gondolkodok, megváltoznek. de nem vagyok benne biztos. azt hiszem már minenre kepes volnek, hogy egy kicsit jobban erezzem magam. valószínüleg, nem a világ tehet arról, amilyennek látom.

]]>
Mon, 05 Feb 2018 18:11:32 +0100 183326_20675
ön élet rajz http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/01/11/on-elet-rajz éppen önéletrajzot szerkesztek és képet keresek hozzá. fájdalmas művelet és elgondolkodtató...

már mennyire megszoktuk ebben a civilizált világban, hogy meg kell felelni és ha nem érsz el egy színvonalat, vagy nincs benned valami exra egyedi, nem mutatsz fel valamit akkor ki a szart érdekelsz?

mosolyogni kell, meg stb.

elmondjam, hogy mit érzek, amikor szépen kisminkelem magam, felveszek egy csinos ruhát, beállítom a hajamat, és ilyen fejjel csinálok magamról selfieket? vagy ilyen kinézettel elindulok hostesskedni?

mintha farsangra indulnék. de nem...mert a farsang jobb. mert ott tisztában vagy azzal hogy jelmezt viselsz, tisztában vagy azzal, hogy az egy szerep. és szabadabban használod a szerepet, amikor tudatában vagy hogy az alatt még van valami. de a való élet más. ott eggyé olvadsz, eggyéválsz a jelmezeddel és a jelmezzel azonosítod magad. ezzé fejlődünk. nem leszünk többé, elveszünk és elfogyunk. mert lenni kell VALAKInek.

úgy érzem, nem bírom tovább.

egyébként elmesélnék valamit.

problémáim vannak az emberekkel. olyan mértékű szorongással élek aminél mondjuk csak gyógyszer és alkohol kíséretével kibírható és véghezvihető a mindennapi élet, a szociális élet. és mondjuk úgy, csak akkor vagyok nyugodt, ha nem kell senkivel érintkeznem. se idegenekkel, se ismerősökkel, se családdal, senkivel. mondjuk ezt elég erősen palástolom, elég erősen kontrollálom, de ez zajlik bennem. de az állapotomról még fogok bővebben írni, mert ahhoz sajnos 1 bejegyzés egyáltalán nem elég.

szóval, keresgéltem hostessmunkákat nemrégiben. gondoltam, ez jó kis komfortzónából kizökkenés a gyógyuláshoz, mert pont arról szól, hogy emberekkel kommunikáljak. nagyrészüket mindig lemondtam. volt olyan, hogy szépen felöltözve elmentem a helyre, kb. fél órát utaztam a világvégére, bementem a bevásárlóközpontba, bementem a wc-be hogy megigazítsam magam, belenéztem a tükörbe és kimondtam magamban a bűvös szót...nem. kimentem, tettem egy kört, és kisétáltam. beültem a kfc-be elkölteni az utolsó 1000ft-omat és öngyilkosság ilyenek..ezeken gondolkodtam. egyszerűen már csak nevetni tudtam magamon belül. semmi... gyűlölni se tudtam magam. feladtam.

felültem a buszra, és iszonyatosan mély érzések következtek. már semmi sem érdekelt, semmi. nem akartam semmit. nevettem az egész életen. elfogadtam a tényt, hogy egy darab szar vagyok és már nem érdekelt többé, nem akartam jobb lenni. öngyilkosságon gondokodtam folyamatosan és csak aludni akartam.

ezután eltelt egy kis idő, és találtam még egy hostessmunkát. szépen elkészülve elindultam reggel 9-re. már a metrón azon agyaltam hogy nem megyek be, de végül bementema plázába, elmentem wc-re gondoltam oké megyek is ki. de felhívtak telefonon és hirtelen azt mondtam, hogy mindjárt ott vagyok. végül odamentem stb. elkezdődött a munka.

ott álltam elegánsan és elkezdtem embereket leszólítani. az eddigi énem alámerült annak akit eljátszottam: egy magabiztos hostess lányt, aki emberekkel komminukál egész nap. és 1 csepp bizonytalanság vagy szorongás nem volt bennem azalatt a 3 nap alatt amíg ezt a munkát csináltam. mosolyogtam, magabiztosan csináltam amit kell és az olyan szituációkban amikben egyébként szoronganék, nem jött elő a szorongás.

vajon miért? miért történt ez? miért zökkentem át önmagam teljes ellentétes pólusába hogy mentem át szociális fóbiából magabiztosságba pillanatok alatt?

sehogy...

mert ez nem történt meg. csak eljátszottam egy szerepet.

]]>
Thu, 11 Jan 2018 14:15:25 +0100 183326_19667
mi ad erőt? http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/01/10/mi-ad-erot nincs tartás, mi ad erőt?

mi ad erőt, ha elveszettnek érzem magam?

 

azért bolyongok eltévedve, azért sírok, azért félek, azért rettegek, azért őrülök meg, mert elvesztettem valamit, vagy nem találok valamit, vagy nem tudom elképzelni, nem tudom beiktatni magamba. van egy hatalmas lyuk, egy hatalmas üreg, egy hiány. porrá omlik össze minden betontégla amiből építeném magamat. semmi sem vagyok. csak törmelék, romhalmaz és félelem, káosz, rettegés.

az mozdítana ki ebből az állaptból, aminek a hiánya miatt itt vagyok. hát nem óriási paradoxon ez?

de talán szerencsére nem ennyire egyszerű.

mi ad erőt? mi ad támaszt?

még egy gondolat is elég volna.

de mindent illúziónak érzek, minden pillanatok alatt kifolyik a kezeim közül.

]]>
Wed, 10 Jan 2018 04:38:32 +0100 183326_19616
ugkjgbk http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/01/06/ugkjgbk azt álmodtam egy pók mászik előttem.

azt álmodtam hogy nem érzem a félelmet, csak tudom hogy van.

 

]]>
Sat, 06 Jan 2018 17:48:21 +0100 183326_19486
Te aki okosnak hiszed magad, és a benned kialakult világkép számodra a mindenség közepe, hogy érintene, ha kiderülne, hogy valójában végtelenül buta vagy? http://zoknisfiok.blogger.hu/2018/01/02/te-aki-okosnak-hiszed-magad-es-a-benned-kialakult-vilagkep-szamodra-a-mindenseg-kozepe-hogy-erintene Képes volnál együtt élni a szembesüléssel, hogy rajtad kívül mind a 7,5 milliárd tudat ugyanazt érzi önmagával kapcsolatban mint te? És amikor azt hiszed, hogy okos és ügyes fiú/lány vagy, akkor valójában semmi okod nincs erre mert nem létezik viszonyítási alap, magyarán realitás.

Nem tehetünk mást, csak hogy elengedjük a realitást.

]]>
Tue, 02 Jan 2018 00:04:57 +0100 183326_19343
az én igazi nevem nem létezik http://zoknisfiok.blogger.hu/2017/12/19/az-en-igazi-nevem-nem-letezik .

 

]]>
Tue, 19 Dec 2017 16:53:45 +0100 183326_18862
ítélkezés+mai nap http://zoknisfiok.blogger.hu/2017/12/18/itelkezes-mai-nap Mikor ítélünk embereket?

Amikor nem történnek olyan szituációk melyekben egy erős benyomás érhetne minket, és ilyenkor a fantáziánkat kell használnunk. A fantáziánk a miénk, a valóság az övé. Ha valóságot akarunk, ki kell másznunk a fejünkből, közelebb kell mennünk.

Mai napom: kettőig alvás, anyáék jöttek 2-kor haza, ajtónyitódásra felébredés. (erre nagyon érzékeny vagyok) egész nap döglöttem, gépeztem, ezt csinálom napok óta. szeretném abbahagyni. nagyon unom. elvittem a kutyát sétálni, elmentem cukrászdába. az elődő nő egy bunkó g#ci volt, rájöttem hogy nem félek már úgy a sötétben egyedül mint bizonyos időszakaimban, a durva alvás paralízises időszakomba szó szerint rettegtem. úgy érzem ez elmúlt, pedig egyáltalan nem vagyok kiegyensúlyozott, inkább az ellentéte. Hazajöttem, ettem egy csómó linzert, gépeztem, egész nap viszonylag nyugodt állapotban voltam. megnéztem egy filmet ami tetszett. American Honey. megkerestem a zenéit és arra táncoltam az előbb. rájöttem hogy szórakozni akarok, bulizni akarok még mindig, élni akarok. embereket akarok megismerni, el akarom fogadni magamat. mindent akarok, csúnyát, szépet, jót, rosszat. nem a legjobbat, csak azt ami van, megismerni, megtapasztalni a világot. még mindig nem éltem ki magamat. sokszor érzem ezt. és nem csak az ilyen kalandos filmek utáni fellángolásokban. a legmélyebb pillanataimban amikor ,,mindenki hagyjon békén, senki nem érthet meg" állapotba lemegyek, és úgy érzem egy beszélgetésben nem volnék képes kibontakozni. szóval ilynekor is érzem hogy ez nem minden. nem ez az igazi énem. nincs igazi énem. nem akarok tudni ilyenekről, hogy aszerint éljek. nem akarom bezárni magam egy skatulyába. leginkább csak megérteni és elfogadni akarok dolgokat. teljesen őszintén mondom, én csak MEGÉRTENI és ELFOGADNI szeretnék dolgokat.

tegnap sírtam elég sok ideig. ismét egy mélyponton vagyok túl. ezért volt ma ilyen nyugodt hangulatom. az ilyen ,,rohamaim" után mindig jobban érzem magam.

HVOB & Winston Marshall - The Blame Game

nem tudok linkelni.

 

 

]]>
Mon, 18 Dec 2017 04:18:56 +0100 183326_18747